Blog - Csendőr Emlékkiállítás az Ópusztaszeri Történeti Emlékparkban

A 2016-ban megnyitott csendőr emlékkiállítás a tömörkényi községháza egyik szobájában látható (korábban itt egy postatörténeti kiállítás volt) és az 1945-ben megszüntetett rendvédelmi testületnek, a Magyar Királyi Csendőrségnek állít emléket. A kiállítás felvillantja a csendőrség mindennapjait. A szoba egyik felében egy legénységi szállás néhány bútordarabja látható, a falon korabeli fotókkal. A másik oldalon egy képzeletbeli őrsiroda bútorai, az íróasztal üveglapja alatt pedig korabeli dokumentumok másolatai tekinthetőek meg. Kézbe lehet venni (és olvasgatni) a Csendőrségi Lapok egy-egy példányát, és a Csendőrségi Szolgálati Utasítás (Szut) egy példányát. A baloldali falon szintén található húsz fotó, amelyek a csendőrök mindennapjait mutatják be.

Gyulafehérvár - Erdély ősi történelmi fővárosa

Az Erdély és Partium együttes területének szinte mértani középpontjában fekvő város története több évezredet ölel fel, az ókortól napjainkig. A történelmi Magyar Királyságba való integrációt az erdélyi püspökség gyulafehérvári létrehozása jelképezte 1009-ben. Legnagyobb jelentőségre a 16. század közepén, a történelmi Magyarország három részre szakadásával tett szert. A keleti Magyar Királyság, később az Erdélyi Fejedelemség központja lett, és többek közt János Zsigmond, a Báthoryak, a havasalföldi Mihai Viteazul (Vitéz Mihály), Bethlen Gábor és a Rákócziak székhelyeként szolgált. A II. Rákóczi György elleni török-tatár büntetőhadjáratok következtében azonban hanyatlásnak indult. Némi változást csak a Habsburg uralom hozott a 18. században, amikor III. Károly alatt komoly erődrendszer épült a vár helyén. Gyulafehérvár a Habsburgok fontos támasza lett Erdélyben, az 1848–49-es szabadságharc idején is hiába ostromolták a magyar csapatok. A román többségű régióban fekvő Gyulafehérvár lakossága a dualizmus idején lassú magyarosodásnak indult, a századfordulón a magyar anyanyelvűek aránya már meghaladta a románokét, ám ez a tendencia Trianon után megfordult. Az első világháború végén Gyulafehérvár a történelmi Magyarország felbomlásának egyik fontos színhelye lett. 1918. december elsején az erdélyi román politikai elit itt, egy százezer fős román népgyűlésen mondta ki Erdély Romániához való csatlakozását. Gyulafehérvár ezt követően a román nemzeti egység szimbólumává lépett elő, 1922-ben itt tartották I. Ferdinánd és Mária királyné ünnepélyes megkoronázását is. A magyar lakosság gyulafehérvári térvesztése a második bécsi döntés után, majd a szocilista iparosítás következtében folytatódott, ugyanakkor a városkép is radikálisan megváltozott, számos műemlék épület tűnt el, vagy ment tönkre. A várat az 1990-es évek közepétől kezdődő nagyszabású felújítási munkálatok mentették meg az enyészettől. A város történelmi központja 1991 óta a Világörökség javaslati listáján szerepel

Gyulafehérvár (románul Alba Iulia) ma municípiumként a romániai Fehér megye székhelye.