A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a Batthyáneum ügyében.

Az érsekség igazságtalannak és elfogadhatatlannak tartja, hogy a román legfelsőbb bíróság a múlt héten jogerősen elutasította a Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatását. A bírósági döntést azért tartotta elfogadhatatlannak, mert ebben az esetben sem született a döntést alátámasztó indoklás. Az érsekség jogosnak nevezte a Batthyány Ignác római katolikus püspök által alapított könyvtár és tudományos gyűjtemény visszaigénylését.

"Az elutasítást így ebben a formában nem fogadhatjuk el, és a jó ügyért folytatjuk a küzdelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságán" - áll az érsekség állásfoglalásában.

A múlt hét végén a Magyar Unitárius Egyház is értetlenségének és felháborodásának adott hangot a Batthyáneum visszaszolgáltatásának elutasítása miatt.

"A kommunista diktatúrában államosított épület és az abban található felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény visszaszolgáltatásának jogerős megtagadása az egykori törvénytelen elkobzás legitimálását jelenti. Ez a döntés nem csak a római katolikus testvéregyházunkkal szemben jogtipró ítélet, hanem a többi erdélyi magyar felekezet számára is aggasztó üzenet" - közölte a Magyar Unitárius Egyház.

Hozzátette: a testvéregyházakkal közösen kíván fellépni minden lehetséges igazságszolgáltatási fórumon a közösségi tulajdonjogok maradéktalan érvényesítéséért.

A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű államosított ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszakértek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A kódexek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust - amelyet borjúbőrből készült pergamenre írtak, arany tintával - 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.

A könyvtárat a román kommunista állam vette el a római katolikus egyháztól, és a rendszerváltozás utáni kormányok Batthyány Ignác püspök végrendeletére hivatkozva nem szolgáltatták vissza. A püspök az 1798-as végrendeletében a katolikus egyházra és Erdély provinciára hagyta a gyűjteményt. A román politikai elit úgy értékeli, hogy Erdély provincia jogutódjaként a román állam is jogosult a gyűjtemény tulajdonjogára. A római katolikus egyház értelmezése szerint a vitatott megnevezés az erdélyi római katolikus egyházmegyét jelöli.

 Állásfoglalás a Batthyáneum restitúciós ügyében
Végérvényesen elutasította 2021. május 25-én a Legfelső Bíróság a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség jogos kérését, amelyben az 1798-ban Batthyány Ignác római katolikus püspök által alapított könyvtárat és tudományos gyűjteményt kérte vissza. A bíróság jelenlegi döntését is igazságtalannak és elfogadhatatlannak tartjuk, mert ebben az esetben sem született egy, a döntést alátámasztó indoklás. Az elutasítást így ebben a formában nem fogadhatjuk el, és a jó ügyért folytatjuk a küzdelmet az Emberi Jogok Európai Bíróságán.
A Gyulafehérvári Érsekség

Jogerősen elutasította a román legfelsőbb bíróság a Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatását

Jogerősen elutasította a román legfelsőbb bíróság a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatását a római katolikus érsekségnek.

A 2021. május 25-én, kedden kimondott ítélet kivonatát szerdán közölték a bíróság honlapján. A bejegyzés szerint a bírói testület megalapozatlannak találta az érsekség fellebbezését az elsőfokú ítélet ellen.

Komáromi Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség jogásza az MTI-nek elmondta: a keddi tárgyaláson arról próbálta meggyőzni a bírákat, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni nyilvánvaló történelmi tényeket. Azt például, hogy a könyvtárat létrehozó Batthyányi Ignác püspök végrendeletileg az egyházra és az erdélyi provinciára hagyta a gyűjteményt. Azt, hogy az értékes tulajdont a korabeli polgári törvénykönyv szerint telekkönyvezték, mely nemcsak a tulajdon szerinti, hanem a rendeltetés szerinti telekelést is megengedte. Így került a "Csillagda" bejegyzés a könyvtárat és csillagvizsgálót magában foglaló épület tulajdonosához.

Komáromi Attila azt is megemlítette, hogy a román állam nemcsak az épület, hanem a gyűjtemény visszaszolgáltatását is elutasította, ráadásul az utóbbit indokolás nélkül. A jogász hozzátette: a Batthyáneum esetében az épület csupán "a doboz" melyben a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény található. Érvként említette azt is, hogy a Batthyáneum visszaszolgáltatásáról egykor rendeletet fogadott el a román kormány, mely ma is érvényben van.

A jogász mindezek fényében valószínűsítette, hogy ismét az Emberi Jogok Európai Bíróságán folytatódik a jogi küzdelem. A strasbourgi bíróság 2012-ben már bírság kifizetésére kötelezte a román államot, amiért 14 évig húzta a Batthyáneum restitúciós kérelmének az elbírálását.

Az épületet és a benne lévő gyűjteményt a román kormány 1998-ban sürgősségi kormányrendelettel szolgáltatta vissza az egyháznak. A kormányrendeletet a parlament 2002-ben törvényerőre emelte. A jogszabály tételesen rendelkezik a Batthyáneum és más ingatlanok visszaszolgáltatásáról, de a román állam intézményei a restitúciót azóta sem hajtották végre.

A romániai restitúciós bizottság végül 2015 novemberében elutasította az egyház visszaszolgáltatási kérelmét. Ezt a határozatot támadta meg az érsekség a Gyulafehérvári Táblabíróságon, majd az ott 2018 júliusában kimondott elutasító ítélet után a legfelsőbb bíróságon.

A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű államosított ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszakértek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A kódexek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították.

A könyvtárat a román kommunista állam vette el a római katolikus egyháztól, és a rendszerváltozás utáni kormányok Batthyány Ignác püspök végrendeletére hivatkozva nem szolgáltatták mindeddig vissza. A püspök az 1798-as végrendeletében a katolikus egyházra és Erdély provinciára hagyta a gyűjteményt. A román politikai elit úgy értékeli, hogy Erdély provincia jogutódjaként a román állam is jogosult a gyűjtemény tulajdonjogára. A római katolikus egyház értelmezése szerint a vitatott megnevezés az erdélyi római katolikus egyházmegyét jelöli.

Fotó: Magyar Jelenlét

 

Elutasította a román képviselőház az 1918-as gyulafehérvári autonómiaígéret törvénybe iktatását

Az 1918. december elsején Gyulafehérváron – vagy százezer fő részvételével – megtartott román népgyűlésen az Erdélyben és Kelet-Magyarországon élő románok képviselői kimondták az elszakadást a Magyar Királyságtól és a Romániához való csatlakozást, mintegy lezárva a magyarországi románság hosszú történetét.

Bár a népgyűlés – nemzeti jellegéből adódóan – egyoldalú volt, és csak Erdély egyik, igaz, legszámosabb nemzeti közösségének akaratát tükrözte, az antanthatalmak támogatása, a gyors román fellépés és a magyar államhatalom megroppanása együttesen oda vezetett, hogy Erdélyben 1919 elejére megszűnt a magyar fennhatóság. A gyulafehérvári nyilatkozat ennek a változásnak a fontos dokumentuma, a román Erdély egyfajta „születési bizonylata”.

A szövegben a román vezetők megfogalmazták azokat az elveket is, amelyek alapján elképzelték a régió társadalmi-politikai berendezkedését és az itt lakók együttélését. Bár a nyilatkozatból a bukaresti kormányzat mindössze az egyesülést kimondó első pontot iktatta törvénybe, bizonyos pontjai mindmáig fontos hivatkozási alapként szolgálnak a Romániához került magyar közösség képviselői számára. 

Az erdélyi románok 1918-as nemzetgyűlése által Gyulafehérváron elfogadott nyilatkozat harmadik pontja "teljes nemzeti szabadságot" irányoz elő az összes együtt élő népnek, és kimondja, hogy "minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában, minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben".

2019 márciusában a bukaresti képviselőház elutasította azt a tervezetet, amely az Erdély Romániával való egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat nemzeti kisebbségekre vonatkozó ígéreteit foglalná törvénybe.

Az RMDSZ által kidolgozott jogszabály előírná, hogy a román állam biztosítson a nemzeti kisebbségeknek lakosságarányos képviseletet a választott intézményekben, így a helyi és a megyei önkormányzatokban, a román és az Európai Parlamentben, valamint a bíróságokon és ügyészségeken. A törvény azt is előírná, hogy a kisebbségi oktatás és a kulturális élet önigazgatását a kisebbségi statútumban szabályozzák, valamint azt, hogy a megyei önkormányzatok döntése nyomán tegyék lehetővé fejlesztési régiók és különleges státusú autonómiák megteremtését azokban a történelmi régiókban, amelyekben nagy számú kisebbségi közösség él. Az RMDSZ képviseletében Márton Árpád frakcióvezető-helyettes próbálta a cikkelyenkénti vita alkalmával meggyőzni képviselőtársait, hogy ne szavazzanak a Gyulafehérvári Nyilatkozat ellen, ha már azt tekintik a modern román állam alappillérének. A román képviselők azonban láthatóan nem akartak nyilvános vitát folytatni arról, milyen ígéreteket tartalmaz a Gyulafehérvári Nyilatkozat és mi valósult meg azokból, mindössze a jogi és közigazgatási szakbizottság véleményét olvasták fel, amely elutasításra javasolta az RMDSZ tervezetét, írja az MTI. A negatív véleményét a törvényhozási tanács elutasító álláspontjára alapozták. A törvényszövegek jogharmóniáját vizsgáló szakértői testület szerint az RMDSZ törvényjavaslata az alkotmány számos rendelkezésének – az állam egységes jellegére, szuverenitására, polgárai egyenlőségére, a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletére, az anyanyelvű oktatásra, a parlament hatáskörére, a helyi autonómiára, és a helyhatóságok hatáskörére vonatkozó előírásainak – mond ellent és több alkotmánybírósági határozatot is sért. Néhány nappal a képviselőházi szavazás előtt a román tudományos akadémia állásfoglalást adott ki arról, hogy szerintük az 1918-as Gyulafehérvár Nyilatkozat nem ígért autonómiát a kisebbségeknek, akik pedig számon akarják kérni a dokumentum bármilyen részletének betartását, azoknak előbb el kellene ismerniük annak lényegét, Erdély és Románia egyesülését.