Az 1918. december elsején Gyulafehérváron – vagy százezer fő részvételével – megtartott román népgyűlésen az Erdélyben és Kelet-Magyarországon élő románok képviselői kimondták az elszakadást a Magyar Királyságtól és a Romániához való csatlakozást, mintegy lezárva a magyarországi románság hosszú történetét.

Bár a népgyűlés – nemzeti jellegéből adódóan – egyoldalú volt, és csak Erdély egyik, igaz, legszámosabb nemzeti közösségének akaratát tükrözte, az antanthatalmak támogatása, a gyors román fellépés és a magyar államhatalom megroppanása együttesen oda vezetett, hogy Erdélyben 1919 elejére megszűnt a magyar fennhatóság. A gyulafehérvári nyilatkozat ennek a változásnak a fontos dokumentuma, a román Erdély egyfajta „születési bizonylata”.

A szövegben a román vezetők megfogalmazták azokat az elveket is, amelyek alapján elképzelték a régió társadalmi-politikai berendezkedését és az itt lakók együttélését. Bár a nyilatkozatból a bukaresti kormányzat mindössze az egyesülést kimondó első pontot iktatta törvénybe, bizonyos pontjai mindmáig fontos hivatkozási alapként szolgálnak a Romániához került magyar közösség képviselői számára. 

Az erdélyi románok 1918-as nemzetgyűlése által Gyulafehérváron elfogadott nyilatkozat harmadik pontja "teljes nemzeti szabadságot" irányoz elő az összes együtt élő népnek, és kimondja, hogy "minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által, és a lakosok számának arányában, minden nép képviseleti jogot fog kapni a törvényhozó testületben és a kormányzati szervekben".

2019 márciusában a bukaresti képviselőház elutasította azt a tervezetet, amely az Erdély Romániával való egyesülését egyoldalúan kimondó 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat nemzeti kisebbségekre vonatkozó ígéreteit foglalná törvénybe.

Az RMDSZ által kidolgozott jogszabály előírná, hogy a román állam biztosítson a nemzeti kisebbségeknek lakosságarányos képviseletet a választott intézményekben, így a helyi és a megyei önkormányzatokban, a román és az Európai Parlamentben, valamint a bíróságokon és ügyészségeken. A törvény azt is előírná, hogy a kisebbségi oktatás és a kulturális élet önigazgatását a kisebbségi statútumban szabályozzák, valamint azt, hogy a megyei önkormányzatok döntése nyomán tegyék lehetővé fejlesztési régiók és különleges státusú autonómiák megteremtését azokban a történelmi régiókban, amelyekben nagy számú kisebbségi közösség él. Az RMDSZ képviseletében Márton Árpád frakcióvezető-helyettes próbálta a cikkelyenkénti vita alkalmával meggyőzni képviselőtársait, hogy ne szavazzanak a Gyulafehérvári Nyilatkozat ellen, ha már azt tekintik a modern román állam alappillérének. A román képviselők azonban láthatóan nem akartak nyilvános vitát folytatni arról, milyen ígéreteket tartalmaz a Gyulafehérvári Nyilatkozat és mi valósult meg azokból, mindössze a jogi és közigazgatási szakbizottság véleményét olvasták fel, amely elutasításra javasolta az RMDSZ tervezetét, írja az MTI. A negatív véleményét a törvényhozási tanács elutasító álláspontjára alapozták. A törvényszövegek jogharmóniáját vizsgáló szakértői testület szerint az RMDSZ törvényjavaslata az alkotmány számos rendelkezésének – az állam egységes jellegére, szuverenitására, polgárai egyenlőségére, a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletére, az anyanyelvű oktatásra, a parlament hatáskörére, a helyi autonómiára, és a helyhatóságok hatáskörére vonatkozó előírásainak – mond ellent és több alkotmánybírósági határozatot is sért. Néhány nappal a képviselőházi szavazás előtt a román tudományos akadémia állásfoglalást adott ki arról, hogy szerintük az 1918-as Gyulafehérvár Nyilatkozat nem ígért autonómiát a kisebbségeknek, akik pedig számon akarják kérni a dokumentum bármilyen részletének betartását, azoknak előbb el kellene ismerniük annak lényegét, Erdély és Románia egyesülését.